Elment az áram...
Egyedüli (miért nem kapok történetet, gonoszok vagytok!!) kihívásra íródott történet muffincukorkabelefulladszfigyelmeztettelek!Sherlockkal, aki szereti a kekszet, és Johnnal, aki johnkodik. A vihar miatt elmegy az áram. Könnyed fluff. Nagyon könnyed fluff. Ez egy irtózatosan perverz viccből indult. Nem akarjátok hallani.
Kulcsszavak: keksz, narancssárga, Mars
A tomboló hóvihar ellenére még
csak narancssárga riasztási fokozat
van érvényben országszerte. Ha autóba szállnak, fokozottan figyeljenek oda,
mert az autóutak csúszhatnak. Aki hosszabb útra indul, mindenképpen
gondoskodjon meleg teáról, hólapátról, ételről, és vastag pokrócról, mert az
autópályákon ragadhatnak…
Unalmas.
- Mit mondanak? - kérdezi a konyhából John, kidugva a fejét a hűtő mögül.
- A szokásos - vonja meg a vállát Sherlock, miközben unottan kattintgatja a tévé-távirányítót. Pár szappanopera, és akciófilm két másodperce után végül visszakapcsol a BBC-re, ahol éppen egy szőke nő tudósít a walesi hóhelyzetről. (Egyébként csalja a férjét az operatőrrel.)
- Miért vannak a hűtőnkben öt hónappal ezelőtt lejárt dolgok?
- Na, látod, már nem is zavar az a pár hüvelykujj! - mosolyodik el Sherlock, mire John felsóhajt.
- Hozzászoktam.
- Mondtam már, hogy kísérletet végzek rajtuk, és…
Katt.
- Mi a franc volt ez?
Teljes koromsötétség lepi el a szobát. Valaki beveri a lábát egy szekrénybe.
- Áramszünet, de erre talán te is rájöhettél volna - feleli Sherlock gúnyosan, miközben a szoba túlsó végéből halk szitkozódás hallatszik.
- Nem vagy vicces - mondja John, azután megpróbál közelebb csoszogni a fiókhoz, amiben a gyufákat, meg az elemlámpákat tárolják. Utólag rájött, hogy hülye ötlet volt ennyire félreeső részre tenni őket, bár Sherlockot ismerve, ha megtalálná a titkos rejtekhelyet, biztosan értelmetlen kísérletekbe kezdene, amelyek a ház fölégetésével végződnének. Rémképek jelennek meg John szeme előtt a sötétben, lángoló lakással, kirobbanó ablakokkal, és hátborzongatóan szélesen vigyorgó Sherlockkal. Kirázza a hideg. Szerencse, hogy a lakótársa nem látja.
- John…
- Tessék?
- Te nem félsz? - kérdezi suttogva Sherlock, és hallatszik, hogy fészkelődik a helyén, teljesen magára burkolva a pokrócot, amelyet addig John éppen csak ráterített, hogy ne fázzon meg. Sherlock sosem öltözik föl melegen, még a legnagyobb mínuszokban is ellenzi azt, hogy kötött pulcsit vegyen föl magára. A karácsonyra kapott (aranyos piros orrú szarvassal, és idilli, aránytalanul nagy hópelyhekkel díszített) darabja is a kukában végezte, a Johntól kölcsön kapott pulcsik pedig túlságosan rövidnek bizonyultak, pedig a sötét bordó kockás egészen jól állt neki. (ó, ha ő ezt hallaná…) Most is egy szál köntösben ücsörgött a nyitott ablak mellett, John gondoskodó ösztönei pedig egyértelműen azt a jelzést adták, hogy terítse rá a takarót, és csukja be az ablakot, még akkor is, ha ezután azon kívül végzi. (Egyáltalán nem az volt az indítéka, hogy kényelmetlenül érezte magát, amikor Sherlock ilyen lenge öltözetben ült a nappaliban. Dehogy.)
- Nem - rázza meg a fejét, azután pár percnyi matatás után győzedelmesen csettint, fölkattintva a kezében tartott zseblámpát, amely apró fényoszlopot teremt az addig teljesen sötét szobában.
- Jó, mert én sem - válaszolja Sherlock, miközben próbálja palástolni az addig nagy valószínűséggel arcára kiülő érzelmeit. - Éhes vagyok.
- Van még marha a hűtőben.
- Keksz.
- Tessék?
- Keksz - ismétli meg Sherlock hangosabban. John ráirányítja a zseblámpa fényét. - Jó lenne, ha nem az lenne az elsődleges szempontod, hogy megvakíts - teszi hozzá nyugodtan, grimaszolva a detektív, mire a másik férfi inkább a konyha felé világít. - Kérek kekszet.
- Nincs itthon - feleli a lakótársa fáradtan, azután kényelmesen elhelyezkedik a kanapén. - Múltkor megetted az összeset. De maradt még Mars.
- Azt nem szeretem - rázza meg a fejét sértett hangsúllyal Sherlock. - Sok benne a tartósítószer.
- Mert a keksz teljességgel egészséges.
- Tartalmaz rostokat - mondja Sherlock.
- Persze - mosolyog vissza rá John, pontosan úgy, mint aki egy szavát sem hiszi el.
- Ideülhetnél mellém.
- Miért?
- Mert félsz - válaszolja egyértelműen Sherlock, mire John nevetve felsóhajt, és a saját takaróját magával vive odatelepszik a detektív mellé a kanapéra. A fejét a társa vállára hajtva hagyja, hogy a lassan visszatérő áram (akár ezernyi repkedő szentjánosbogár) bizsergése álomba ringassa.
Unalmas.
- Mit mondanak? - kérdezi a konyhából John, kidugva a fejét a hűtő mögül.
- A szokásos - vonja meg a vállát Sherlock, miközben unottan kattintgatja a tévé-távirányítót. Pár szappanopera, és akciófilm két másodperce után végül visszakapcsol a BBC-re, ahol éppen egy szőke nő tudósít a walesi hóhelyzetről. (Egyébként csalja a férjét az operatőrrel.)
- Miért vannak a hűtőnkben öt hónappal ezelőtt lejárt dolgok?
- Na, látod, már nem is zavar az a pár hüvelykujj! - mosolyodik el Sherlock, mire John felsóhajt.
- Hozzászoktam.
- Mondtam már, hogy kísérletet végzek rajtuk, és…
Katt.
- Mi a franc volt ez?
Teljes koromsötétség lepi el a szobát. Valaki beveri a lábát egy szekrénybe.
- Áramszünet, de erre talán te is rájöhettél volna - feleli Sherlock gúnyosan, miközben a szoba túlsó végéből halk szitkozódás hallatszik.
- Nem vagy vicces - mondja John, azután megpróbál közelebb csoszogni a fiókhoz, amiben a gyufákat, meg az elemlámpákat tárolják. Utólag rájött, hogy hülye ötlet volt ennyire félreeső részre tenni őket, bár Sherlockot ismerve, ha megtalálná a titkos rejtekhelyet, biztosan értelmetlen kísérletekbe kezdene, amelyek a ház fölégetésével végződnének. Rémképek jelennek meg John szeme előtt a sötétben, lángoló lakással, kirobbanó ablakokkal, és hátborzongatóan szélesen vigyorgó Sherlockkal. Kirázza a hideg. Szerencse, hogy a lakótársa nem látja.
- John…
- Tessék?
- Te nem félsz? - kérdezi suttogva Sherlock, és hallatszik, hogy fészkelődik a helyén, teljesen magára burkolva a pokrócot, amelyet addig John éppen csak ráterített, hogy ne fázzon meg. Sherlock sosem öltözik föl melegen, még a legnagyobb mínuszokban is ellenzi azt, hogy kötött pulcsit vegyen föl magára. A karácsonyra kapott (aranyos piros orrú szarvassal, és idilli, aránytalanul nagy hópelyhekkel díszített) darabja is a kukában végezte, a Johntól kölcsön kapott pulcsik pedig túlságosan rövidnek bizonyultak, pedig a sötét bordó kockás egészen jól állt neki. (ó, ha ő ezt hallaná…) Most is egy szál köntösben ücsörgött a nyitott ablak mellett, John gondoskodó ösztönei pedig egyértelműen azt a jelzést adták, hogy terítse rá a takarót, és csukja be az ablakot, még akkor is, ha ezután azon kívül végzi. (Egyáltalán nem az volt az indítéka, hogy kényelmetlenül érezte magát, amikor Sherlock ilyen lenge öltözetben ült a nappaliban. Dehogy.)
- Nem - rázza meg a fejét, azután pár percnyi matatás után győzedelmesen csettint, fölkattintva a kezében tartott zseblámpát, amely apró fényoszlopot teremt az addig teljesen sötét szobában.
- Jó, mert én sem - válaszolja Sherlock, miközben próbálja palástolni az addig nagy valószínűséggel arcára kiülő érzelmeit. - Éhes vagyok.
- Van még marha a hűtőben.
- Keksz.
- Tessék?
- Keksz - ismétli meg Sherlock hangosabban. John ráirányítja a zseblámpa fényét. - Jó lenne, ha nem az lenne az elsődleges szempontod, hogy megvakíts - teszi hozzá nyugodtan, grimaszolva a detektív, mire a másik férfi inkább a konyha felé világít. - Kérek kekszet.
- Nincs itthon - feleli a lakótársa fáradtan, azután kényelmesen elhelyezkedik a kanapén. - Múltkor megetted az összeset. De maradt még Mars.
- Azt nem szeretem - rázza meg a fejét sértett hangsúllyal Sherlock. - Sok benne a tartósítószer.
- Mert a keksz teljességgel egészséges.
- Tartalmaz rostokat - mondja Sherlock.
- Persze - mosolyog vissza rá John, pontosan úgy, mint aki egy szavát sem hiszi el.
- Ideülhetnél mellém.
- Miért?
- Mert félsz - válaszolja egyértelműen Sherlock, mire John nevetve felsóhajt, és a saját takaróját magával vive odatelepszik a detektív mellé a kanapéra. A fejét a társa vállára hajtva hagyja, hogy a lassan visszatérő áram (akár ezernyi repkedő szentjánosbogár) bizsergése álomba ringassa.
Keksz!! Véleményhagyás itten.
Címkék: BBC Sherlock, fluff, johnlock, kihívás
2014. március 8., szombat @ 19:53 / 8 tejbegríz
Please view with Google Chrome in a screen resolution of 1280 x 800.
Picture from: Tumblr All rights reserved 2011 - Infinite.