Hétfő reggel

Kihívásra íródott BBC Sherlock szösszenet. Bosszúból lett ennyire... hurt/comfort (???), és... félig AU (ez nálam a "mi lett volna, ha...?" történeteket takarja). Bocsánat. Azt hiszem. Békítőleg a szám, amit ronggyá hallgattam az írása közben: 💑

Megadott cím: Hétfő reggel
A szavak: szőrszál, fog, fukar (halott ember vagy)

Fekete autó fékezik a ház előtt, alig hallható nyikorgása ismerős a férfi füleinek. A lépcsőházban doboló léptek, elegánsak, mégis esetlenül koppannak. Az ajtóra szegezi a tekintetét; eddig a falat nézte, a ráragasztott térképet, amelyen különböző gyilkosságokat szokott bejelölni.
Mycroft illedelmesen kopog, de azelőtt benyit, hogy Sherlock azt mondhatná, gyere.
- Még mindig lakótárs nélkül? - mosolyodik el kelletlenül, azután párszor lehúzva a sarat a cipőjéről, elhelyezkedik egy fotelban, a karfának támasztva az esernyőjét.
- Ha már lenne, lefizetted volna, hogy információkat adjon neked rólam - válaszolja ridegen Sherlock, miközben ő is leül a bátyjával szemben.
- Ez is igaz… - vonja meg a vállát Mycroft, bár a tekintetében némi aggódás villan. - Mi volt a gond? Túlságosan unalmas? - az utóbbi szót gyermetegen megnyújtja. - Esetleg nem akart fizetni? Bár a fukarság nálad nem probléma, csak legyen olyan, mint te…
- Végül nem akart beköltözni, talált valaki mást.
- Esetleg látta a hűtődet, meg a faladat, és azt hitte, egy pszichopatával van dolga? - néz rá élvezetesen Mycroft, miközben Sherlock egyre nagyobb, és idegesebb levegővételeket kezd venni, leplezve az indulatait. - Mi volt a neve, egyébként?
- John Watson - feleli elhúzva a száját az öccse. - Minek köszönhetem a látogatásod Mycroft?

☆☆☆

Hétfő reggel. Üzenet Lestrade-tól egy újabb gyilkosság ügyében. Egy férfit meggyilkolt a felesége Enfieldben. A nő eltűnt, a személyazonossága hamis volt, a hatóságok pár perc alatt zátonyra futottak. Egészen izgalmasnak tűnő ügy.
Mrs. Hudson reggeli teája, amelyet mindig is úgy gondolt, hogy csak úgy ott terem. Fogmosás, tükörbeli vizsgálódás egy újabban kinőtt szőrszál ügyében, pár héttel ezelőtt használt fecskendők elrejtése, nehogy bárki láthassa őket.
A hideg reggeli levegő megcsapja Sherlock arcát, amitől hirtelen ébred föl. Lassú, ruganyos léptekkel megy ki az út szélére. Az egyik taxi rögtön lefékezik. Robotosan bemondja a címet. Rossz előérzete van, pedig már évek óta szétvághatatlan béklyóban hevertek az ösztönei. Az elsuhanó tájat fürkészi, ahogy lassan eljutnak Enfieldbe.
Az eső zuhog, a cseppek eláztatják, szinte beléivódnak (a részévé válnak), ahogy a sárga szalaggal elkerített részlegre sétál. Rendőrautók pirosan és kéken villanó fényei, szabályosak, mégis meghágják azokat.
- Neve? - kérdezi gépiesen Lestrade-tól.
- John Watson. - feleli a szalag mellett álló férfi, és máris elkezdené sorolni a további, semmit nem számító adatokat, amikor meglátja a detektív lefagyott arcát. - Valami baj van?
- Nem, dehogy. Csak ismertem őt. Majdnem lakótársak lettünk - feleli Sherlock összeszedett szavakkal. Nem a saját szavai, csak valamiféle védőgépezet mondatja vele őket. Majdnem lakótársak.
Minden ember vérrel, és izmokkal megtöltött bábunak tűnt számára, amelyeket kötelekkel (szavakkal) lehet ide-oda rángatni, majd évekkel utána is figyelni, hogyan táncolnak, ugyanolyan ritmusban. Ő más volt. A kócos hajon, és a kötött pulcsin túl talált valami mást benne. Sherlock pár perc alatt rájött, hogy John különleges volt, de arra sosem, hogy miért nem hasonlított a többi emberhez. Talán, ha több idejük lett volna. Talán…

Címkék: BBC Sherlock, hurt/comfort, johnlock, kihívás, ööö..., rövid

2014. március 11., kedd @ 17:42 / 2 tejbegríz

Cup of Tea Fic

Hétfő reggel

sweet címkék

hónapok

rólam

banánfrappék