Pasztellminyonkodjunk

...avagy óriási, és fölvállalhatatlanul hosszú díjas gyűjtőposzt, mert vannak nekem oly drága lelki támaszaim errefelé, akik ezekkel dobálnak meg a depresszívkedésem közepette, szóval köszönöm nektek, cukorbogarak, mert azok vagytok.

11 pasztellrózsaszín minyonpuding rólam:
[amiket kedden hajnali ötkor költöttem]

1. Az elmúlt hetet Tiszafüreden töltöttem, nyalókaszínű gyerekkori nyaraim színhelyén, ahol nem lehet strandpapucsot, és képeslapot venni, vasszagú a víz, nincs wifi, én pedig teljes csendben tudtam a teraszon portrékat firkálgatni, esetleg a tavon ringatóztam a motorcsónak elején, nyakig csuromvizesen, vörösre sült arccal, meg minden, és volt valami, valami végtelen szabadság abban, hogy a látóterembe semmi más nem tolakodott be, csak a zegzugos part, és a sima, selymesnek tűnő víz, amelynek tökéletes ritmusát megszakította a lábam, ráadásul a Freedom ment a fejemben a Djangoból, a kezemben pedig élettelenül lebegett a Lonely Metropolitanos fekete-fehér noteszem, amiben csak egy mondat állt, meg egy tollas szemskicc, és az első oldalak minden noteszemben gyöngybetűkbe rendeződve szoktak állni, és jajj. De az a lap most kitépve hever az ágyam mellett, a notesz pedig újra reménytelien üres.

2. Éppen kikémleltem a tetőtéri ablakomon, és Joy Division, meg egy távolban fölcsengedező fülsiketítő mentőautó szirénázása, meg kutyaugatás, és a hold, aztán pár másodperc múlva egy egész Dean nagymonológ villogott a gépem képernyőn az ürességről, amit aztán normálisabb formába öntöttem, de még így is rettenetes.

3. Életem legrosszabb családi összejövetelén vagyok túl, őszintén szörnyűbb volt, mint amikor nyolc évesen véletlenül bezártam magamat a nagymamámék fürdőszobájába húsvét alkalmából, majd fél órán keresztül kiabáltam, hogy valaki nyissa már ki, aztán elkezdtem bőgni, és egy óra múlva ki is szabadítottak [a hülye lengyel zárak. azok].

4. Most éppen kitöltöttem egy személyiségtesztet, és próbálok nevetni rajta, és nem rohadt komolyan venni, ennek ellenére veszettül agresszívan gyűlölöm magamat, mert nem számít nekem semmit a család, és a lelki társam egy olyan ember, akivel egy szót sem beszéltem normális keretek között, meg keserű vagyok az ágyban (???), és elvileg szabad életet élek, de én érzem azokat a rácsokat, amiket nem bírok átszakítani, és amik miatt szorongani fogok életem végéig, mert a rácsokon át még segítséget sem tudok kérni. szocsi napi önsajnáltató nagymonológját hallottátok. *színpadiasan meghajol, és nem vesz tudomást a füttyzáporról*
oszt most így suttyomban kitöltöttem egy komolyabbat, és én tényleg nem hiszek ezekben, de rettenetesen illik rám, és így el tudom olvasni lételmem vérrel mázolt katasztrófáját, szóval INFP a lélektantípusom, és így damn.] ~~ez most így senkit nem érdekelt amúgy~~

5. Silver Linings Playbook. Egy perces néma együttérzést kérek. [meg a GoT miatt is] (szóval legyen kétperces)

6. Akarok csinálni ask.fm-et, mert már nem divatos, csak senki nem kérdezne tőlem semmit, és ott forever alonekodnék az előre behűtött reakciógifeimmel együtt, nyűű. [amúgy mindenkién betegesen lógok, mert olyan inspiráló meg imádnivaló itten mindenki, hogy na, és ez lehetetlen, és szörnyű, és gyönyörű, és hirtelen már az egy évvel ezelőtti válaszaitokat böngészem, és hajnali három óra van.]

7. Az autó ablakán kibámulva Snow Patrol-maraton közben egy szomorú fejes piros lámpánál rájöttem, hogy mennyire könnyen befolyásolható vagyok.

8. Most éppen zajlik a szobámban a nyárvégi bigbigbig tumblr-room projekt, szóval 24/7 biciklimintás strandpapucsban meg virágos szoknyában mászkálok az ojróparkba képeket nyomtatgatni egyesével a tumblr-ömről {és igen, milliónyi fikciós karakter is ott fog virítani a szobám falám, de ők akkor is élnek, ha mondom. é l n e k.} (hogy az elmosódott agyonfilterezett számomra-fontos-emberekkel-készített-selfiekről ne is beszéljünk). [és akkor már elcsábulok a papír- írószerboltban, és veszek színes töltőtollat, meg grafitokat, majd ezredszerre is megállapítom, hogy nem lehet akril festéket kapni, és be kéne metróznom valami művészellátóba, aztán teafiltereket is, mert akciósak, és aztán észreveszem, hogy eltűnt a nehezen összegyűjtött pénzem, hihi, meg haha.].

Egyelőre amúgy még csak egy ’Do it right. With a smile. Or don’t do it.’ felirat díszíti a falamat, női újságokból kivágva, de haladok.

És ki akarom ásni a kuckónkban henyélő leszikszalagozott ikeás dobozból a karácsonyi égősorunkat, meg akarok illatos gyertyákat venni, meg minden. Ha szép lesz, akkor valahogy majd átteleportálódtok ide, vagy megidézlek titeket, és teázunk, és halálra ölelgetlek titeket drága fiaim, és leányaim, ki minek érzi magát.

9. Betegesen félek a hidaktól.

10. Az Ikea a világ legjobb helye. És finom a húsgombóc. És a mandulatorta. És van free wifi. És szép művirágok. És svéd. Meg szív alakú kaktuszok. És az a rohadt ágy. Meg minden. Ahj.

11. Ezt a tizenegy tényecskét senki nem olvasta végig, actually, ha igen, az jelentkezzen extra meggyes bonbonért.

Lelkem skót karamellteája, Scale kérdései:

Melyik az a könyv, amiben szívesen élnél?

Húú, ez már volt egyszer kérdés valakitől.

De akkor most meg is változtatnám a válaszom, mert múltkor a Harry Pottert írtam, de most rájöttem, hogy vannak fluffy gyerekkönyvek, amik minden esetben indokolatlan happy end-del zárulnak, és mindenki irracionálisan kör alakú halványpiros pozsgás arccal vigyorog bennük, szóval valamelyik a millió darab közül.
Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy csak egy melankolikus Andersen mese jutna számomra, ahol mindig esik a hó, és látnám a leheletem, miközben a végtagjaim szétfagyva vibrálnának, és csak pár pislákoló gyertya világítana meg mindent, a könnyek pedig jéggé válnának az arcom durva domborulatain.

Ha egy perc alatt bármit megtehetnél, mi csinálnál?

Ha tényleg bármit, akkor.

Lábujjhegyen belopóznék az emberek életébe, és csak egy pillanatig figyelném a sorsukat, majd tennék egy apró gesztust, ami tudom, hogy egy kicsit is jobbá tenné a napjukat, és csak egy minimális mosolyt derítene az arcukra, majd vissza.

Melyik volt a legeslegelső fanficton, amit olvastál?

Kiskoromban olvastam azt hiszem Sharon naplója, meg Horseland Lovasklub fandomból [jesszustejóégneemlékeztessetekrá], ekkor persze még azt sem tudtam, hogy az fanfiction.

De amire most vissza tudok emlékezni, az egy véletlen Destiel PWP volt, ami után erős sokkot kapott védtelen gyermekies lelkem, aki még nem értette, hogy miért shippelik ezt a két hímneműt egymással. Ráadásul khm, így.

Aztán jött Raistlin, meg az az eszméletlenül-elmondhatatlanul-zseniális-és-drága „And it’s hard to learn, and it’s hard to love”, és hát ez szerettette meg velem a slasht, no.

Meghívott téged II. Erzsébet a születésnapjára. Milyen ajándékot vinnél neki?

~~Egy hamutálat, mert azt valaki ellopta, khm-khm.~~

Amúgy nagy valószínűséggel odatopognék hozzá, majd magyar, német, és angol keveréknyelven dadogva odanyújtanék neki egy kalapot. Neki meg nem tetszene.

Melyik fanficedet rajzolnád le, vagy filmesítenéd meg? (Tudom, hogy egyiket se, de most válassz! :D )

Scale, te galád.

Nos, az éppen készülő Destiel-regényt, azt hiszem megfilmesíteném, mert az legalább olyan hosszúságú lesz, hogy lenne is értelme, ~~és nem húznák el annyira, mint azt a rohadt Hobbitot, sorry.~~ Ráadásul, mivel egyelőre nincs még túl sok belőle, nem is gyűlölöm annyira, mint a többi ficemet. Meg talán a rendező, aki egyértelműen valami zseniális cheesecakefejű lenne, kicsit helyrepofozná a történelmi hátterét, ami úgy időközben el kívánt szökni, aztán újraolvasva inkább felszúrta magát a kerítésre induláskor.
Lerajzolni, pedig… hm.

Ha tudnék rajzolni, akkor mindegyik történethez saját készítésű fanartokat mellékelnék, gyermekeim.

De nem tudok.
Csak szoktam.
Amúgy az ’Értéktelen vonzódást’ talán, mert az lett a legképiesebb, azt hiszem.

ez mondjuk egyiküké sem, de nagyon bjutífúl, no.

Ki a kedvenc festőd?

Monet, mert hát így értitek, ő M o n e t!!

És Van Gogh, pont most próbálom valahol levadászni a válogatott leveleit, mert hát basszus az az ember.

Meg Johan Christian Dahl, mert alapból nem szeretem a tájképeket, de ő annyira… zseniálisan fogja meg, és az egész hangulata, szóval nagyon.

És végül lelkem Magritte-je, mert szürrealizmus, és mert az az ember egy zseni, és mert ő, hát ó.

És Frida Kahlo, meg Ország Lili, és oké, abbahagyom [de ide kalkuláljatok be egy öt oldal hosszúságú ömlengést a Dada és szürrealizmus kiállításról, mert fuh, plusz még négyoldalnyi névsort a kedvenceimről, köszönöm].

Mi volt a jeled az oviban?

Pöttyös bögre, mert az volt az utolsó kicsit is lányos jel. Ez megalapozta az indokolatlan obszessziómat a tea iránt.

Szuperhős vagy. Mi az erőd?

Irányítani az érzelmeket. Az néha nagyon hasznos lenne.

Miért pont az a címe az oldaladnak, ami?

Nagyjából olyan hosszúságú történeteket szoktam írni, amik egy bögre tea mellett pont elolvashatóak, így hát… Cup of tea fic.

Meg az olyan hangulatos.

És mert tea. T E A. komolyan.

Miért pont az a nickneved, ami?

Épp a téli olimpia ment a tévében, én pedig nickneveken gondolkodtam, és a közvetítő kiejtette, hogy Szocsi, én pedig rájöttem, hogy ez alapjába véve milyen cukor már. A másik eshetőség amúgy a Zserbó lett volna, utolsó kétségbeesésemben, mert a zserbó finom, és előttem állt vagy féltálcányi.

Melyik az a fandom, amiben szeretnél alkotni, de egyszerűen nem megy?

~True Detective, de muszáj lesz írnom valamit róluk, mert annyira nyomasztó, és gyönyörű, és mert ők akkor is szerelmesek egymásba, ha mondom. /nyugtassatok meg, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki veszettül shippeli ezt a kettőt. léci./

~Valamint a Game of Thrones, bár vele még románcunk kezdetén járunk csak, de egy szép napon majd rémes Throbb eposzokat nemzek neki. Vagy nem.
~Ráadásképpen az ITF is még csak ilyen szinten van jelen, de az tényleg, mert az, hát méternyi szempillájú buzi cukorzombik, azok.

~Meg Welcome to Night Vale, pedig annyira szeretem, de valahogy sosem sikerül, ~~hacsak nem vesszük, hogy majdnem balett táncosokat csináltam belőlük hajnali öt órakor a betegesen sok Hattyúk tava hallgatás eredményeképp, de erről rohadtul nem beszélünk.~~

Reyklani,aki a cukormuffincsokorcsoport hivatalos elnöke, szóval ő is kérdezett:

1)Milyen lenne a címered? (Heraldikát nem muszáj figyelembe venned, ha nem akarod)

Rajzórán minden. egyes. évben. címert kell terveznünk.

És én sosem tudom, hogy mit tegyek rá, úgyhogy mindig odarajzolok egy gőzölgő valamivel teli bögrét, meg egy lúdtollat, mert nekem ilyen kreatív a személyiségem.

2) Melyik fegyver jellemez téged a legjobban?

Revolver, vagy egy véres, hideg kés.

3) Milyen világról érkeztél?

Be kell vallanom, hogy igazából Night Vale-i gyökereim vannak, plusz rendelkezem egy harmadik szemmel.

Igen.

4) Milyen öröm ért ma?

{akkor most meg kéne próbálkoznom optimistának lenni, nem?}

3) Észrevetted, hogy felcseréltem a számozást?

Menjinnen.

5) Melyik az az időtöltésed, ami téged tökéletesen kikapcsol, míg mindenki más hülyének néz miatta?

A html kódolás.

6) Melyik sorozatodban vállalnál el egy szerepet?

Ilyet kérdezni, ilyet kérdezni tőlem, hát.

A Hannibalban, és csak azért nem az SPN-t mondtam, mert ott nagyon ritka a normálisan megírt női karakter, így viszont tudnék találkozni Bryan Fuller-rel, és elmondani neki, hogy milyen fantasztikus, és zseniális, és láthatnám élőben is Dönci cheesecakepofáját, és aztán meghalnék, mert ott mindenki meghal, és megenne Hanci egy elegáns félmosollyal az arcán.

7) Számodra melyik a legfontosabb lovagi erény?

[őszintén most kigugliztam őket, mert szégyenemben nem tudtam egyiket sem.]

Azt hiszem, a bátorság, bölcsesség, jótékonyság, hűség, de sok olyan pont van, amivel nem értek egyet százszázalékosan, bár ez inkább amiatt van, mert a középkorban fogalmazták meg őket, és akkor azért valljuk be, kicsit másképpen fogták föl az emberek a dolgokat.

8) Mit iszol reggel? Kávét, teát, kakaót, tejet?

Reggelente kakaót, mert ha megvárnám, míg a teavíz felforr, és a filter kiázik, akkor még jobban elkésnék, mint amúgy.

9) Miből lesz a cserebogár?

Cserebogár-csemetéből.
Vagyis kiskoromban, amikor még mertem kérdezni, és ezt arra használtam föl, hogy ilyesmikkel idegesítettem mindenkit, mindig ezt válaszolták nekem.

10) Milyen táj lennél?

Végeláthatatlan királykék tenger, festett hófehér hullámokkal, mohás sziklákkal a szélén, a csobbanás lágy szimfóniájával, és a habos bárányfelhők előtt reppenő sirályok hangjával övezve, ’cause i love places that make you realize how tiny your problems are.

11) Bírod a gyűrődést?

Az a baj, hogy rémesen nem.

Broccoli,avagy egy virágmintás chai tea kérdései:

⇢Ki vagy mi testesíti meg számodra az eszményi, kifogástalan tökéletességet?

Az égbolt; - mármint, a bárányfelhők olyan habosan, és könnyen szállnak tova’, ha pedig tovább nézel, ott a végeláthatatlan semmi, és minden nyugodt, de veszélyes, és és és. Rohadt szerelmes vagyok az égboltba.

⇢Van~e olyan dal vagy zene, ami hallatán menthetetlenül rád tör egy emlék? Melyik az?

Ó.
Azok a dalok szoktak megmaradni a kedvenceim között, amiket tudom kapcsolni valamihez; egy illat, egy táj, egy emlék, egy hang, egy sorozat, vagy film, így ezekből rengeteg van, és lehet, hogyha nem tudnám ezekhez a dolgokhoz társítani őket, akkor kifejezetten nem tetszenének, sőt, de így akárhányszor meghallom őket, magukkal ragadnak, és amikor villamosozok, és éppen az egyik jön a lejátszási listámon, legszívesebben elsírnám magam, és csak zokognék könnyek nélkül, vagy éppen irreálisan jó kedvem lesz, és annyira szabadnak, és inspirálónak hiszek mindent, és szökdécselve szállok le a villamosról, az emberek meg jól hülyének néznek.

Például a You Found Me, ami tudom, hogy amúgy egy szörnyű szám, de én látom magam előtt az elmosódott párnákat, és a klausztrofóbiát keltő falakat, és ahogy hangtalanul szenvedtem, és érzem a kiálló bordákat, és a maró éhséget, és a keserűséget, és a vért.

Vagy például a Radioactive, amiről rengeteg régi emlék jut eszembe, mert ez volt az egyik aláfestő zene egy szülinapomra kapott videóhoz, de érzem a késő nyári délutánt, ahogy ünneplőben ülünk a parkban a nyolcadikosok ballagása után, egy évvel ezelőtt, és valahogy minden olyan szabadnak tűnt akkor.

Vagy a You Could Be Happy, amit éppen akkor hallgattam, amikor az anyukám bekopogott az ajtómon, és elmondta, hogy meghalt a nagypapám, azután pedig egy egész hónapon át a temetéséig minden egyes este meghallgattam, és maró bűntudatom volt.

Vagy a Carry On My Wayward Son, amiről rögtön beugrik a Supernatural, és az erdélyi osztálykirándulásunk szeptemberben, a kanyargós szerpentin a hegyre, és az, ahogy mindenki nevetett, és és aranyszőrű bárány.

Vagy Yann Tiersen zenéje, mert akárhányszor meghallok tőle bármit, rögtön egy fojtogató ihlet fog el, mert mindig az ő zenéjére szoktam rajzolni, néha pedig írni, ezért ő az én művészi oldalam zenei lelki társa.

Oké, ez hosszú lett.

⇢A peronon állsz, tömegnyomor, a szerelvény befut. Abban a pillanatban meglátod

, hogy valaki a sínek felé veti magát, egyenlő távolságban tőled pedig egy másik ember pisztolyt ragad és lőni készül. Kinek segítesz és miért? Az öngyilkosjelöltet rángatod vissza vagy a pisztolyos alaktól ragadod el a fegyverét?

Elordítanám magamat, hogy nézzenek rájuk, és az egyikük felé rántanám magamat, míg remélhetőleg valaki a másikukat akadályozná meg.

De ha ott lennék, abban a pillanatban, akkor tudom, hogy nem tennék semmit sajnos.

⇢'Nyúzd meg magad, hiszen bolond, ki bőrével, mint börtönével henceg.' /Bocs, de tök jó ez az idézet./ Mi a véleményed erről?

Az, hogy basszus, ez annyira igaz, és ilyen az emberi lény, és, hogy ellophatom e az egyik készülő ficemhez, mert olyan suttyó vagyok, hogy ennyire tetszik.
[és amúgy meg Radnóti, szívem lágy trüffeldarabkáinak egyike.♥]

⇢Ha életedben egyszer megállíthatnád az időt egyetlen percre, hol és mit tennél azalatt a 60 másodperc alatt?

Lopnék egy európai körutazásos vonatjegyet, meg minden országba múzeumbelépőket, és magammal hurcolnák innen pár drágalátos krumplit [Scale-t főleg, és annyit nevetnénk, szinte gondtalanul, de gondolkodva, és és.] , aztán nyuff.
Vagy csak élvezném a csöndet.

⇢Mi jut eszedbe a fahéjról, a lehorzsolt térdekről és a vaníliaillatról?

A tumblr.

Well, csak egy kicsit vagyok megszállott.

⇢Ha meg kellene ölnöd egy embert azért, hogy egy szeretted életét megmentsd, kit választanál?

Nem lennék elég erős megölni valakit, úgyhogy hagynám meghalni a szerettemet.

⇢Mondj egy tulajdonságot, ami egyszerre vonz és taszít, és egy személyt, aki megtestesíti azt.

A titokzatosság. A személy pedig hümm...

⇢Csillag vagy felhő szeretnél lenni inkább?

Felhő, mert a felhők, te jó ég, a felhők, bocsánat, de a felhők. (✿♥‿♥)

⇢Melyik a kedvenc versed és miért?

Broccoli, drága csokoládészívem, ilyet nem ér kérdezni. Nem.

⇢Ismered azt a késő nyári esték megfogalmazhatatlan hangulatát, és az érzést, ami ilyenkor környékez meg? Mesélsz valamit erről?

Az ablakom nyitva volt, és még minden dolgom dobozokban hevert szanaszét, csak a bútorok voltak a helyükön, a szúnyogok pedig bejöttek az állólámpám fényére, és én egyedül voltam itthon, a kezemben pedig egy automatában vett százszázalékos gyümölcsturmix volt, aztán az összekötözött könyveimből kirángattam a Tizenkilenc percet, és egy régi kagylókkal díszített naplómat, majd kiültem az ablakba, a lábam pedig a cserepeket érte, és valahogy nem éreztem veszélyesnek, nem is tudom, bentről pedig üvöltött az elvakult modorosság, és néztem a naplementét, és a fák kicsit lobogtak a szélben.

{És én azóta sem értem, hogy én akkor hogy nem estem le, és miért tűnt olyan kényelmesnek ott kint.}

A rémesendrága Thia huszonkettese

Szoktál nekem kommentet hagyni? ;D

well. *kínosan nevet*

Mi a véleményed arról, hogy a más nemibeállítottságúak közül, csak kevesen merik az identitásukat nyíltan felvállalni?

Az, hogy ez szörnyű, és nem normális, ez a személyiségük egy darabkája, és joguk, hogy önmaguk lehessenek, de rengeteg homofób barom miatt nem tehetik meg. Ez az a dolog, ami a leginkább föl tud idegesíteni.

Kutya/cica/tengeri hörcsög/Sherlock/Loki/John/Castiel. Melyiket választanád házi kiskedvencnek?

{egy minimalacoot}

Amúgy Cassiet, egyértelműen, ahw.

A leghülyébb zene címe amit éledben hallottál?

„Ponies and ponies and ponies and poines…”

N E M .

[Pony vs. Pony: Battle is Magic ~ Main Theme Song]

Az álltalad legutáltabb viselkedés forma?

Elítélni embereket olyan dolgok miatt, amikről nem tehetnek. Legyen az bármiféle betegség, nemi identitás, bőrszín, származás, nem, vagy kinézet. A rasszizmusnál nincs undorítóbb dolog, azt hiszem.

Mire/Kire vagy a legbüszkébb?

Erre a blogra.^

Szeretsz rajzolni?

nagyon-nagyon-nagyon-nagyon.
De csak magányomban remeteként.

Kedvenc napszak?

Éjszakai csendélet.

Kedvenc történelmi kor?

Viktoriánus kor. Elmondhatatlanul.

Kedvenc mitológiai történet?

Ugh, alig ismerek mitológiai történeteket, az a baj.

Melyek azok a számok, amelyek inspirálnak?

Melyik szám, nem inspirál?

Melyik a legrosszabb fic amit olvastál?

Szóval, volt egyszer egy magyar nyelvű Winchest mpreg Merengőn, amiben Dean terhes lett. Igen.

Én már a Winchestet sem bírom, de… de… de…

Ráadásul a sulinkban találtunk rá, és azt hiszem, hogy az osztályfőnököm/infó- és magyartanárom így talált rá a Merengőre, és így tiltotta szépen le.

Khm.

Steve/Tony vagy Stve/Bucky?

*pityeregve bocsánatot kér, mielőtt mindenki elveri*

én. én.

*a virágmintás takarója végét rágcsálja, és mögé bújik*

nem ismerek semmi Marvelt.

*el próbál futni előletek*

Jelenleg Gwenpage nevelése alatt állok eme tekintetben.

Melyik skandináv isten/istennő bőrébe bújnál?

Nem ismerem a skandináv mitológiát sajnos.

*titénylegmegfogtokennipótvacsorakéntugyenem*

A könyv, amit legszívesebben kivágnál az a ablakon, és átkoznád a szerzőt, hogy hogyan lehet ilyen förmedvényt írni az a...

Szent Johanna Gimi.

És én egykor akkora fan voltam, hogy rengeteg relikviám van, valamint a sorozat összes rongyos példánya, aztán fölnőttem, és legszívesebben kitörölném azt a röpke pár évet a múltamból. [oké, az egész múltamat.]

Melyik az az együttes amelyik a kedvenc számodat szerezte?

Nincs kedvenc számom.

Ellenben a kedvenc bandám a Placebo, és tegnap voltak a Szigeten, és én nem voltam ott, és én sírni fogok.

Sok barátod van?

Az elmúlt pár napban nagyon sokat gondolkodtam ezen a témán, és ez most elég érzékenyen érint, de nincsenek sokan, inkább a legtöbben megrekedtek egy felszínes viszonynál.

Ugye szerinted is utálatos egy varangy Dolores Jane Umbridge?

Kapsz egy óriási igent.

Kedvenc OTP-d a Harry Potter univerzumból?

Nem vagyok otthon annyira benne, mármint olvastam mind a hetet, mint mindenki, de tájékozatlanságomban azt hiszem, hogy Piton/Lily.

Kedvenc pizzafeltéted?

Drága egyetlen tökéletes négysajtos. (n˘v˘•)¬

Szereted Angliát?

Istenem, hát ki nem szereti Angliát a tea-kultúrával, és a csodás művészetével, és az állandó borongós zordságával együtt?

Egyem meg szőröstül-bőröstül az egészet az összes kurvakedves lakosával együtt.

Ráadásul ott él a nővérem.

Szereted a sárkányokat? (Kérdi teljesen "ártatlan" arccal egy sunyi jégsárkány, aki Loki egyik barátja.)

Smaug.
Igen.

Cukorszínű Hardcandy, a drága:

1. Milyen tervekkel készültél a nyárra? Mi az, amit sikerült megvalósítani, és mi az,

amit nem?

Nem fejlesztettem a német tudásomat dojcs ficek olvasgatásával, nem vagyok jól, sőt, meg antiszoc voltam, és egész nyáron a szobámban ülve remeteéletet folytattam a fiktív karakterekkel, ennek ellenére nem írtam sokat, nem kezdtem bele a saját regénybe, és a Destiel AU-val is fölvállalhatatlanul lassan haladok, nem tanultam meg rajzolni, nem mentem el a Mondoconra, nem döntöttem el, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, nem néztem meg minden nap egy filmet, nem csináltam egy fanvideót sem, nem daráltuk le a bátyámmal az összes Supernatural részt, és nem alakítottam ki egy olyan életfilozófiát, ami kevésbé depreszívebb, mint volt.
Ellenben minimálisan lebarnultam, majd kiderül, hogy elértem e egy kitűzött célt, de talán sikerül, a szobám nem úgy néz ki, mint egy atomrobbanás utáni tiltott övezet, hanem, mint valami normális lakhely, és ténylegesen abba tudtam hagyni azt a… dolgot, mielőtt valami komolyabbat vont volna maga után.

2. Hogyan festene egy ideális nyár szerinted?

~ Nincs ilyen meleg, csak olyan húsz-huszonöt fok.
~ Boldogság, és szabadság, és inspiráció.
~ Egy hajón ringatózva művészkedni hosszú napokon, heteken át.
~ Bejárni az egész Földet.
~ ~~elmenni a rohadt comic conra na.~~

3. Mi az idei nyáron a top sláger számodra?

Ez így egyáltalán nem egy sláger, de betegesen rongyosra hallgattam, szóval a Rootless Tree.

4. Melyik idézet jellemez téged legjobban? (bárkitől származhat)

„we kill flowers, because we think they're beautiful. we kill ourselves, because we think we are not.”
Nem tudom.

5. Melyik zeneszám az, amivel a legjobban azonosulni tudsz?

~~jajjnekérdezzilyesmikettegonosz.~~

Szóval, ez nálam rémesen gyorsan változik, jelenleg a Paramore - We Are Broken zongorafeldolgozása, és Ólafur Arnalds Raein-je veszekszik hevesen a fejemben.

6. Írsz-e a saját érzéseidről a fanfictionökben?

Mindenki azt mondja, hogy egy jó író teljesen elválasztja magától a történeteit, és én ezzel egyetértek, ennek ellenére én képtelen vagyok rá.
Persze, nagyrészt megy, de mindig van egyszerűen csak egy pillanat, ahogy sétálok hazafelé, ahogy kinézek az ablakon, ahogy roppan egyet a gerenda, ahogy a víz lecsurog az államon, ahogy a porcelánbögre odakoccan a pulthoz, amit valahogy kényszeresen beleírok, és így hirtelen ott lesz az is, amit gondoltam, és éreztem abban a pillanatban, és tudom, hogy ez egy szörnyű szokás, de hihetetlenül az érzelmeimtől függök, így nem vagyok képes arra, hogy leválasszam őket magamtól. Próbálom, de nem megy.

Ennek van előnye is talán, de csak annyi, hogy ki bírom magamból írni őket, és olyankor egy kicsit jobb, ellenben én nem vagyok az a fiktív személy, akivel éppen dolgozom, és így születnek a hihetetlen OOC-k.

Így sajnos igen, szoktam.

7. Vannak terveid az őszre?

Vannak.

8. Hogyan hat a kreativitásodra, buzgalmadra ez a jó kis nyári meleg?

Hah, most éppen monoton ritmusban csöpög az eső, és minden keserűszürke.
De legalább képes vagyok a tetőtérben létezni.

Amúgy képtelenség.

9. Kedvenc nyári filmed?

Nem néztem meg a nyáron semmi normális filmet, basszus.

Így maximum a Silver Linings Playbook, de…

Basszus.

10. Kedvenc nyári regényed?

A drága hipszterséges Legyek Urám.

11. Mit értél el eddig idén, amire a legbüszkébb vagy?

Ez a blog az, és ti, mármint, hogy valami érthetetlen módon nektek ez tetszik, és jaj, nem tudom nektek elégszer megköszönni, tényleg. ♥

Kérdéseim

~ Nézz rá a könyvespolcodra; melyik az első könyv, amit meglátsz?

~ Mit gondolsz arról, ha valaki vágja magát, vagy bármiféleképpen bántalmazza önmagát?
~ Csontig hatolóan rideg fagy pokróccal, vagy fojtogató forróság egy üvegnyi mentás limonádéval?

~ Inspiráció; mi az, ami rögtön eszedbe jutott róla?

~ Milyen nyelveken tanulnál meg szívesen?

~ Mi volt gyerekkorodban a kedvenc meséd?

~ Milyen sorozatokat nézel mostanában?

~ Hiszel Istenben, vagy a sorsban, szerinted minden okkal történik, vagy a cselekedeteink tükre minden esemény, esetleg egyszerűen csak úgy lesznek a dolgok, teljesen követhetetlen módon?

~ Ki a top 5 férfi, és női karakter?

~ Ráérős barokk körmondatok, vagy sodró cselekmény sok párbeszéddel?

~ Mit gondolsz az SPN 9. évadáról? (ha nem nézed, akkor ejnyebejnye, de hagyd figyelmen kívül ezt a kérdést)

Jelöltjeim

Minden erre járó currys csirke, mert én tényleg mindannyiótokra kíváncsi vagyok, mert mindenkit annyira tökéletes személyiséggel áldott meg a sors, hogy csak ámulok, szóval szórjátok szét mindenütt, pitypangos réten, koszos betonon, blogon, kommentben, bárhol, én pedig itt ülök majd kíváncsian bazsalyogva.

komolyan kész lettem vele, hát én el sem tudom hinni~

aki meg végigolvasta, azt halálra fogom ölelgetni, csontropogtatóan és creepyn.

[amúgy pedig. Robin Williams, és ó kapitány, kapitányom. Nyugodjon békében, egy zseniális ember volt.]

Címkék: díj, nem fanfiction

2014. augusztus 15., péntek @ 1:18 / 4 tejbegríz

Cup of Tea Fic

Pasztellminyonkodjunk

sweet címkék

hónapok

rólam

banánfrappék