Nem tudom, hogy mit csináltam, ehhez nekem semmi közöm. A borongós időjárás, és egy elrontott hétvége eredményeképpen megszületett kísérleti jellegű BBC Sherlock angst, a 3x03 vége kapcsán, rövid, és hosszabb sorok váltakozásának bemutatása céljából.
Megj.#1: A cím "Végtelen zuhanást" jelent, és méltán bizonyítja az elhatalmasodó francia-mániámat.
Megj.#2: Nézzetek be az Ajánló menüpontba, mert egyre több kötelező olvasmányt adok föl számotokra. :)
Megj.#3: Nagyon (nagyon-nagyon) félek, hogy mit szóltok hozzá.
Megj.#4: Sajnos az egész egy nagy képfájl, úgyhogy másolni/kijelölni nem fogtok tudni belőle, de a tördelés miatt nem tudtam máshogyan megcsinálni, vagy az egész szétesett. Ezért óriási sorry, ha bármi baki lenne belőle, akkor emailben vagy kommentben jelezzétek léci! :S
Megj.#3: Nagyon (nagyon-nagyon) félek, hogy mit szóltok hozzá.
Megj.#4: Sajnos az egész egy nagy képfájl, úgyhogy másolni/kijelölni nem fogtok tudni belőle, de a tördelés miatt nem tudtam máshogyan megcsinálni, vagy az egész szétesett. Ezért óriási sorry, ha bármi baki lenne belőle, akkor emailben vagy kommentben jelezzétek léci! :S
Miért van az, hogy minden apró momentumból akkora angstot (=kegyetlen csoda) kerítetek, hogy legszivesebben addig feküdnék, míg a szavak be nem szívárognak a bőrömbe és meg nem akasztják a vér útját, el nem tüntetik minden levegőmet és meg nem halok. Gyönyörű lenne, csak én lennék csúnya. de megérné.
VálaszTörlés(Arról miért nincs fic, hogy Sherlock két évig John hangját hallotta a fejében? Miért? Én nem fogom megirni. nem)
Szóval kényszeres idézgetés fogott el, pusztán azért, mert irtad, hogy nem lehet, ezért aztán csak lelkesen mutogatok, hogy az a rész, meg az a másik rész, és a szerkesztés, meg a szavak, meg az egész, a kiragadott, végtelen pillanat, az utolsó mondat. Az.
Éééss...ennyi volt a délutánom. Remélem megérezted mikor egy gratuláció kíséretében hozzád vágtam. Nem sajnálom, mert megérte. Majd ha megemésztem még normális is fogok lenni, de nem. Fáj. Mélyen. Legbelül.
Köszönöm, hogy olvashattam!
*szélesen vigyorogva elhárítja a támadásod, majd bociszemekkel az elmédbe mászik, és azt ismételgeti, hogy írd meg, íííírd meg, írdmegírdmegírdmeg* Hogy tudsz mindig ilyen fantasztikus kritikákat alkotni? Újra-újra elolvasom, egyrészt, mert annyira aranyos vagy, másrészt a gyönyörű hasonlataid miatt, amik nagyrészt önmagukban többet érnek, mint egy egész fanfiction-had. Én köszönöm, hogy elolvastad.<3
VálaszTörlésHa róluk van szó néha én is úgy érzem velük együtt zuhanok....A tördelés fantasztikus mint ahogyan az egész az, gratulálok. :D
VálaszTörlésDrága Lolobel, egyszer már elhatároztam, hogy elfogyasztalak a skót karamellás teám mellé, te kis gyömbéres teasütemény, de ezzel a kommenteddel még inkább megerősítettél e döntésemben. Félj. Nagyon.
VálaszTörlésÉs rettenetesen-rémesen-irtózatosan-elmondhatatlanul-nagyon köszönöm!<3<3<3
pfffff, ez a novella robbant. *deaded*
VálaszTörléscsodálatos. nem tudom jobban kifejezni, csodálatos. a szavak, a ritmus, a hangulata, minden a helyén van, nem hiányzik semmi, és csak ülök és nézek ki a fejemből. szeretnék a sarokba kuporodni, de nem tudnék még sírni sem, mert ez a novella kimerít, üresnek érzem magam tőle. köszönöm, hogy olvashattam! <3
*a sarokba vonul a kommenteddel, sírdogál, és visong, majd visszakullog* Nagyon-nagyon-nagyon elmondhatatlanul édes vagy, rettenetesen köszönöm, hogy írtál, mert annyira jó érzés, amikor valaki azt jelzi vissza, hogy valamilyen hatást fejtett ki belőle az, amit én ódzkodva-félve odanyújtottam neki. Még egyszer köszönöm.<3 *deaded too*
VálaszTörlés